Fehér Csabához hasonlóan Lőw Zsolt is Megyeri úton edzett ma délelőtt, és edz majd holnap is. „Cica” nyáron nagy reményekkel igazolt az Energie Cottbus csapatából a feljutást maga elé kitűző Hansa Rostockhoz, ám a terv nem sikerült. A Cottbus – Szélesi Zoltánnal a soraiban – feljutott, míg a Rostock végül csak a 10. lett. Erről, valamint az Újpest szerepléséről kérdeztük egykori, saját nevelésű labdarúgónkat.

Lőw Zsolt:
– Tavaly, nyár elején a Cottbus leszálló ágban volt, komolyan fenyegetett a meggyengülés veszélye, és úgy éreztem, itt az ideje a váltásra. Több lehetőségem is akadt, de a Rostock volt a legkitartóbb, mindvégig éreztette velem, hogy kellek. Folyamatosan hívott az edző, a menedzser és az elnök is. Parádés körülmények fogadtak, öt-hat alácsövezett edzőpálya, új, harmincezres stadion, teljesen más, a cottbusinál még profibb közeg várt. A mérkőzéseinken eleinte 20-25 ezer ember volt kint rendszeresen. Aztán később a csapat sikertelen szereplésével folyamatosan csökkent a nézőszám. Engem sérülten vett meg a Rostock, ám ez sem zavarta a klubvezetőket. Amikorra teljesen felépültem, új edző érkezett, aki előtte Dubaiban dolgozott, nem igazán volt tisztában a játékosok képességével. Még az átigazolási időszak lejárta előtt vásárolt négy új játékost, majd a télen újabb ötöt. Nekik stabil helyük volt, a maradék posztokra pedig úgy húszan küzdöttünk. Gyakorlatilag esélyt sem kaptam a bizonyításra, elvétve jutottam csak szerephez. Télen eldöntöttem, hogy váltani fogok, volt klubom, a Cottbus hívott is, ám a Rostock olyan magas lelépési pénzt várt értem, hogy azt nem tudták a cottbusiak megfizetni. Aztán a hátam mögött megegyeztek a Slavia Prahával, a csehek szerződését azonban én nem fogadtam el. Így kénytelen voltam kihúzni a tavaszt is Rostockban, ahol a téli herce-hurca miatt már esélyt sem kaptam.

– Így végül ismét magad rendelkezel a játékjogoddal.

– Igen, ezért is volt érthetetlen a télen megszabott magas áram. Mindegy, most már csak a jövővel foglalkozom. A lehető legjobbkor jött a kapitány meghívója, sokat beszélgettem Bozsik Péterrel is a helyzetemről.

– Tudod már, hol folytatod a pályafutásodat?

– Még nem, de vannak lehetőségeim. A Cottbus például továbbra is szeretettel vár. Nem akarom elkapkodni a döntést, minden lehetőséget meghallgatok. Beszéltünk az Újpest FC vezetőivel is, ám szeretnék még három-négy évet külföldön profiskodni. Legszívesebben Németországban maradnék, hiszen jól beilleszkedtem az ottani életbe, de az sem elképzelhetetlen, hogy más bajnokságban folytatom. Utána azonban miden vágyam, hogy magamra húzhassam a lila-fehér szerelést. Mindenképpen hangsúlyoznám, hogy nem levezetni akarok hazajönni, sőt a szívem már most is haza húz, de az eszem azt mondatja velem, hogy még maradjak külföldön.

– Gondolom, ősi újpestiként figyelemmel követed a csapat életét. Mit szólsz az idei szezonhoz?

– Természetesen tudok szinte mindenről, és nagyon szorítok a fiúknak. Teljesen képben vagyok, rendszeresen olvasom a honlapot és nézem a televízión a mérkőzéseket, hiszen tudom fogni az RTL Klubot. Nagyon jó társaság jött össze Újpesten, kicsit vérzik is a szívem, hogy ebből kimaradok. Pláne olyan győzelmek után, amelyeket idén ért el a csapat: például a két FTC elleni mérkőzésen. Fantasztikus lett volna élőben megélni, helyette csak otthon tombolhattam a televízió képernyője előtt. Szombaton természetesen én is ott leszek a lelátón, és remélem minél többen jönnek, hiszen ki kell szurkolnunk a csapatnak az aranyérmet!